Számos kisvállalkozót ismerek, akinek az életében elérkezett a pillanat, hogy ne ő végezzen minden feladatot, és túlvan azokon a körökön, hogy toborozzunk barátokat, családtagokat. Elhatározza, hogy szüksége van egy emberre, és ad is a pozíciónak egy hangzatos nevet: például üzletágvezető, adminisztratív munkatárs, vagy éppen marketing asszisztens.

Némi guglizást követően kiizzad magából egy jól kinéző hirdetést. Izgatottan nyomja meg azt a bizonyos gombot az egyik állásportál oldalán – miután kifizetett nem kevés pénzt –, majd biztos, ami biztos, az álláshirdetés linkjét megosztja a Facebookon is. Szerencsésebb esetben nemcsak személyes adatlapján, hanem céges oldalán…

Amikor másnap megnyitja e-mailjeit, olyat tapasztal, ami kellőképpen meglepi. Csodák csodájára özönlöttek a jelentkezések! Bár akkor lenne ilyen áradat, amikor kiküldesz egy kampányt, igaz?

Ismerőseim körében azt tapasztaltam, hogy minél specifikusabb és minél konkrétabb kompetenciaigényt sugall a pozíció meghatározása (CPC szakértő, Content manager, IT Helpdesk Team Leader), arányaiban annál kevesebb önéletrajz érkezik, míg ha ennél jóval általánosabb pozícióra keresünk embert, vagy olyanra, amit a közhiedelem szerint „bárki” el tud végezni (cserébe nem is kínál annyira kiemelkedő jövedelmet, például titkárnő, asszisztens, ügyfélszolgálati munkatárs), akkor egy hirdetés feladása a vezető portálon 24 órán belül 1 500 jelentkezést is eredményezhet!

Az első néhány önéletrajzot lelkesen végigolvassa, de elég hamar elkezdi megunni. Nem tudja eldönteni, mi a rosszabb: ha túl sok az olyan önéletrajz, amit azonnal kukázni lehet, vagy ha túl sok a jónak tűnő.

Úristen, ennyi CV-t végigolvasni, kiválogatni… Ha több körben rostáljuk, akkor is lesz a végén legalább 100, de inkább 300 ember, akit végig kéne hívni telefonon! Hány napot kell nonstop rászánnom? Vagy adjam ki valakinek? De kinek? És honnan tudjam, hogy ő jól dönt? Hívjak külsős HR tanácsadót? A gatyámat is ráfizetném…

Az az ismerősöm, aki asszisztens pozícióba egy nap alatt 1 500 jelentkezést kapott, „ügyesen” megoldotta a kérdést. Az időrendben első jelentkezőt felhívta, megbeszélt vele egy találkozót másnapra, amelynek végén közölte: ”Fel van véve!” A többit meg sem nézte, a hirdetést leállította. (De azért az egyhavi díjat természetesen ki kellett fizetnie.)

Ha Neked nem fontos, hogy a munkatársad, bármilyen munkakörben is dolgozzon, bevételt termeljen cégednek, méghozzá többet, mint amennyibe kerül, akkor Te is élj hasonló eszközökkel, vagy használhatod akár az Ec-pec-kimehetsz című versikét is.

De ha az a célod, hogy megtaláld a legtökéletesebb kollégát, akivel hosszú távon eredményesen együtt tudsz dolgozni, miközben céged profitja nő és el tudsz menni közben nyaralni, akkor van egy rossz hírem: nem úszod meg azt a feladatot, amit úgy hívnak, kiválasztás.

Abban egyetérthetünk, hogy pusztán a jelentkezés időpontja vagy a jelentkező sorszáma alapján nem választhatunk ki valakit, és nem is zárhatunk ki egyetlen jelöltet sem?

Ha ezt elfogadjuk, akkor sajnos a kiválasztás során – a folyamat első lépésében – minden egyes beérkezett pályázatot figyelembe kell vennünk. Ha valamelyik jelentkezőre rá sem pillantunk, lehet, hogy az ideális jelöltet szalasztjuk el.

Hogyan tudjuk kiválasztani a legjobb jelöltet 1 500 jelentkezőből?

1. Maximalista módon:

- elolvassuk az összes önéletrajzot és motivációs levelet;
- ha monitoron nézzük, kifolyik a szemünk, ezért majdnem mindet ki is nyomtatjuk;
- átnyálazzuk őket, és kiszűrjük a leggázabbakat;
- egy-két körben még próbálunk morzsolni belőlük;
- marad több száz, akit felhívunk;
- több tucat vagy száz személyes interjú vár ránk, akár több körben;

… és néhány hónap múlva kiderül, jól választottunk-e…

2. Ahogy talán a legtöbben csinálják:

- az önéletrajzokat csak végigpörgetjük;
- vagy a fotó, vagy az első sor alapján kukázzuk a 90%-át;
- amelyik elüt a többitől és valamiért szimpatikus, azt elolvassuk a motivációs levéllel együtt;
- a végén szintén túl sokat telefonálunk és személyes interjúzunk.

Hoppá: ezzel a módszerrel azokat hagyjuk bent, akik megtanultak profin önéletrajzot írni! Tuti biztos, hogy az adott pozícióra ők a legalkalmasabbak?

3. Megbízunk vele egy kollégát (már ha van kit), és csak a végső döntés a miénk.

4. Kiszervezzük a folyamatot egy erre szakosodott cégnek (jó sok pénzért).

Biztos, hogy azt választják ki, aki nekünk a legjobb?

5. Van egy ötödik út. Soha nem gondoltam, hogy munkatárs-keresésről lehet ilyen lelkesedéssel beszélni, de akik kipróbálták, ódákat zengenek. Akiket én ismerek, nagyon boldog cégvezetők, és munkatársaik egyszerűen szárnyalnak.

Hogy mi ez az út? Erről egy későbbi blogbejegyzésben írunk majd.

------

Kövesd Te is Facebook oldalunkat ide kattintva!